2025. szeptember 24-én SMART Klub volt a Siketvakok Országos Egyesülete nagy, közösségi termében. Az informatikai témájú beszélgetés házigazdája Csák Attila volt. A program összesen 8 fő (6 egyesületi tag és 2 munkatárs) részvételével zajlott. Nagyon régen találkoztunk így, személyesen, talán még a Covid előtt. Ez volt a SMART klub, ami utána online platformra költözött, oktató anyagok formájában. Jó időnként személyesen is találkozni és megbeszélni az esetleges kérdéseket.
Amikor a klubdélután meghívója kiment, egy nagyon részletes, tág témakört adott meg Attila
Azért tett így, mert nagyon régen volt a legutóbbi személyes találkozó. A Covid járványnak több „hozománya” is lett, már ami az informatika területét illeti. Előtérbe kerültek a különböző online kommunikációs-és bevásárlási lehetőségek, és a mesterséges intelligencia. A Digitális Állampolgárságot is meg lehet még említeni, ami egyre inkább hangsúlyossá válik az életünkben.
Amikor ezt a klubot megszervezte, arra gondolt, hogy első körben arról szeretne beszélgetni a résztvevőkkel, hogy ki és hogyan találkozott ezekkel az újdonságokkal
A foglalkozás végére pedig jó lenne eldönteni, hogy mi az a legnagyobb érdeklődésre számot tartó téma, amit a jövő év elején át lehet beszélni. Körbe mentünk a résztvevők között és ki-ki elmondhatta, hogy milyen új kommunikációs eszközöket ismert meg és használt az utóbbi négy évben.
Volt, aki azt emelte ki, hogy neki a távoktatás, mint fogalom is új volt. A Covid járvány idején kellett Attilával átváltaniuk a személyes órákról az interneten keresztül történő tanulásra. Szóba kerültek még olyan platformok, mint a Google Meet, a Hangouts, a Zoom, a Be My Eyes vagy a mesterséges intelligencia (pl.: ChatGPT). Egy résztvevő a kommunikáció kapcsán megjegyezte: a Gmail Alap HTML nézete is a Covid alatt szűnt meg. Ő ehelyett a Thunderbird levelező klienst használja.
A csoportunk nagy eltérést mutatott abban is, hogy kinek milyen eszköz, pl. okostelefon, vált be a legjobban
Volt közöttünk, aki látássérültként született, de akadt olyan is, aki frissen veszítette el a látását. Figyelemre méltó volt hallani annak a résztvevőnek a tapasztalatait is, aki most éli át a látásvesztés folyamatát. Saját elmondása szerint sok mindent meg tud még csinálni „látósan” a számítógépen. Most próbál Attila segítségével átállni a kézmozdulatokra és billentyűparancsokra a képernyőolvasó program használata mellett.
Attila a Távszemről egy kicsit bővebben is beszélt, mivel ez több résztvevőnél szóba került
Amikor legutóbb találkoztunk, ez még egy applikáció volt, ami mind Android, mind pedig iOS készülékekre elérhető volt. Ezt követően jött a piacra a BlindShell. Most már el lehet mondani, hogy a Távszem azért változott meg, lett webes felület, hogy a BlindShell készülékeken is futhasson. A webes felületnek volt egy hátránya. Androidon jól futott (maga a BlindShell is egy leegyszerűsített Android rendszert működtet). A változások épp azt a réteget érintették a legidegesítőbb módon, akik a legtöbbet használták a platformot. Ők pedig az iPhone felhasználók. Ha jött egy frissítés, újra be kellett jelentkezni, sok küzdelemmel járt.
Amikor a Távszem megalakult, 2017-18 környékén, a tagegyesületeknél 1000 darab iPhone 7-es készüléket osztottak ki pályázat keretében
Sok látássérült ember akkor jutott ilyen telefonhoz. Négy-öt évig minimum működtek ezek a készülékek, megkönnyítve a tulajdonosaik életét. Innen indult, így született meg a Távszem alkalmazás. Be My Eyes viszont már létezett előtte is. A két app nagyon hasonló módon működött. Egyedül annyi volt a különbség, hogy az egyik oldalon fizetett alkalmazottak végezték el ugyanazt a munkát, amit a másik oldalról az önkéntesek. Attila úgy fogalmazott: „Előbb-utóbb összenő, ami összetartozik”. Így találkozott a Be My Eyes és a Távszem tavaly. Itt a BlindShell felhasználók voltak nehezebb helyzetben. Akinek csak ilyen készüléke volt, körülményesebben tudott regisztrálni. Mostanra viszont a Távszem teljesen jól működik és megkapta a mesterséges intelligenciát is.
A Be My Eyes témakörénél többen beszámoltak a kamera kezelésével kapcsolatos nehézségeikről
Például: szövegek szkennelése, felolvastatása vagy tárgyak fotózása esetén. Attila erre javasolt egy nagyszerű megoldást. Van egy szkennelő állvány, ami a MVGYOSZ Segédeszközboltjában is kapható. Két fa lapot képzeljünk el. Az alsóra lehet tenni a könyvet. Mind az alsó, mind a felső falapra négy lyukat fúrtak, ahová fa pálcákat lehet beállítani. Így tudjuk összekötni az alsó és a felső falapot. Az alsó falapnak van egy pereme, ami abban segít, hogy pontosan tegyük bele pl. a könyvet, ne lógjon ki belőle. A felső lapba lehet beletenni a telefont. Ha jól belehelyezzük, pont a készülék kamerájánál lesz a lyuk a tartón, ahol „kilát” az eszközünk. Innentől lesz egy fix telefontartás és gond nélkül lehet szkennelni, fotózni, felolvastatni. A látássérülteknél, azoknál, akik egyáltalán nem látnak, két nagy probléma van a kamerakezeléssel.
Aki nem lát, vagy soha nem látott, lehet, hogy elméletben tisztában van vele, mi az egyenes, de a gyakorlatban nem tudja leképezni
Emellett gyakori a kézremegés is. Ha egy A4-es lapot szeretnénk felolvastatni, nagyjából a papír közepére kell fektetni a telefont, majd felfelé mozgatni. Csakhogy a látássérült ember kézmozdulata jó eséllyel nem megy egyenesen felfelé, ezért van, hogy a készülék a szövegnek csak egy részét látja. Éppen ezért profi megoldás, nagy segítség az állvány. Minél távolabb van a kamera az adott tárgytól, annál nagyobb szögben látja be a terepet. Ez lehet előnyös, de hátrányos is bizonyos esetekben. A megfelelő távolságot látás híján bemérni viszont nem könnyű. A látó ember, ha fotót csinál, belenéz a telefonba és látja, hogy mit mutat a kamera.
Egyre nagyobb teret hódít életünkben majd a Digitális Állampolgárság (DÁP)
Egyelőre azt tudjuk róla, hogy úgy fog működni a későbbiekben, hogy egy QR-kóddal kell felismertetni, ha a számítógéppel akarunk belépni. Ez bizonyos értelemben tanulható. Amikor leülünk a számítógépünk elé, azt mindig egy bizonyos szögben tesszük. Innentől meg lehet tanulni egy fix pozíciót. A telefon kamerájáról pedig tudjuk, hogy minél távolabb van, annál nagyobb szöget lát. A QR-kód beolvasásához pedig nem kell, hogy 10 centire legyen a monitortól a kamera.
A tárgyak jelölésére, megkülönböztetésére az NFC címke kitűnő megoldás
Ráragasztjuk valamire, és hozzárendeljük a címkéhez például, hogy só vagy bors, és legközelebb megmutatja az eszköz, hogy melyik micsoda. A címkét pedig felül is lehet írni. Az NFC jelentése: Near Field Communication, ami a közeli távú kommunikációra utal. Leegyszerűsítve úgy magyarázta Attila: van egy kis papír, amit rá lehet ragasztani valamire. Ez a pici kis lapocska olyan képességekkel van megáldva, hogy írható. El tudjuk nevezni, egy adott eszköz segítségével.
Erre különböző applikációk vannak BlindShell készülékre, Androidra, iPhone-ra, stb. A papírkához odatesszük a készülék kameráját, és felismeri a papíron levő kódot és felolvassa a hozzá rendelt nevet (de bizonyos esetekben a saját hangunkon is elmondhatja azt). A QR-kódnál beismertet valamit a rendszer és kiadja nekünk az információt. Az NFC-nél viszont mi rendeljük hozzá az információt. Itt nem a papíron levő információ változik (az átírásnál), hanem az, amit hozzá rendeltünk.
Mesterséges intelligencia
Egyre több nagy társaság próbálta az elmúlt években felváltani az ügyfélszolgálatos kollégáit AI alapú telefon automatával, amivel beszélgethetünk. Mesterséges intelligencia az alapja és ő válaszol.
Úgy engedtek rá a társadalomra egy ilyen jellegű szolgáltatást, hogy az emberek semmiféle képzettséget nem kaptak arról, hogy miként kell ezzel beszélgetni.
Másként kell a géppel kommunikálni, mint egy emberrel
A gépben betáplált információk vannak, és ezekből fog nekünk visszaadni valamit. A mesterséges intelligenciával való kommunikáció is tanulható. Egy géppel beszélgetünk és nem egy emberrel, ehhez mérten kell feltenni a kérdéseinket.
Ha konkrétan kérdezek, elmondok bizonyos információkat, akkor ő tud megfelelő módon segíteni. Ehhez viszont nekem kell konkrétan megfogalmazni: „Kérlek, mondd meg, hogy a három tárgy közül melyik a só: az első, a második vagy a harmadik”! Egy másik, érdekes irány, az M1 „Delta” c. műsora, amiben a műsort egy vonzó kinézetű virtuális műsorvezető viszi, Ada. Egy átlag polgár számára az nem biztos, hogy evidens, hogy az egy gép.
Egy érdekes, résztvevői kérdés
Ha mesterséges intelligenciával olvastatok fel hivatalos papírt, az adatvédelmi szempontból biztonságos? Mert vannak erre vonatkozó aggályok.
Attila: először azt beszéljük meg, hogy mi az adat. Minden, amit az interneten tevékenykedünk, regisztrálunk valahová, adatnak minősül. Ha online vásárlunk, akkor is kell: név, e-mail cím, lakcím és telefonszám – ezek is adatok. Magyarul minden, ami a személyünkhöz köthető. Ha az AI-val ismertetünk fel valamit, soha nem tudjuk, hogy mikor és hová kerülnek ki adataink. No, de ez ugyanúgy igaz a Be My Eyes-ra is. Attilának erre volt egy nagyon jó hasonlata.
Az adataink biztonsága bizonyos értelemben egy illúzió
Kicsit olyan, mint a strandtörölközővel letakart kulcs és pénztárca. Azt mondjuk, amikor betakarjuk: „talán nem kell senkinek”. A csalóknak viszont, ami használható: a pénzünkhöz, vagy az egyéb megtakarításainkhoz vezető adatok, mint egy széf kulcsa, vagy ujjlenyomat. Nekik minden esetben a pénz kell. Ha a mesterséges intelligenciának mutatunk meg dokumentumot, arra figyeljünk, hogy az anyagi létünket érintő adatokat ne mutassuk meg neki sem. Ma már szinte az aranynál is nagyobb értéket képviselnek az adataink. Ez azért van, mert az adatokból lehet ellenőrizni a fogyasztási szokásainkat és a napi viselkedésünket. Adatainkból következnek fogyasztási szokásaink – és törvényszerű, hogy ezek az adatok valahol összeérnek.
Miben fejlődött még látássérült szempontból a világ?
A nagyobb áruházláncok mindegyikétől rendelhetünk online módon. Ez nem biztos, hogy sokkal drágább, mint a személyes vásárlás – leszámítva a házhoz szállítás díját. Aki viszont autóval megy vásárolni, annak a benzinköltséget kell számításba venni. Egy látássérült ember számára bemenni egy boltba és segítséget kérni sokkal körülményesebb, mint annak, aki mehet önállóan. Nem mindegy, hogy kit kapunk magunk mellé, vajon neki is olyan fontos-e, hogy a megfelelő terméket tegyük a kosárba, mint nekünk, stb. Ez a kiszolgáltatottság.
A fizetés, a papírpénzek megkülönböztetése látássérültként megint csak nehézkes. Erre jó praktika lehet, ha rendet rakunk a pénztárcánkban (pl. címletek szerint). Érdemes úgy rakni, hogy alul legyen a legnagyobb, felül a legkisebb címlet. Ez nemcsak a látássérült személynek, de a segítőjének is információ, amikor pénzzel kell bánni.
A kiszállítás erre biztonságos alternatíva.
Ha nem akarok a futárral kommunikálni, előre át lehet utalni az adott összeget.
A második verzió: nem előre utalok, hanem jön a futár és bankkártyával fizetek neki.
Kézpénzzel is fizethetünk, csak ehhez látó segítséggel ki kell számoltatni az összeget és azt odaadni a futárnak.
A vásárlási folyamat eleje nehéz, mert ki kell válogatni, ami kell, de egy idő után kialakul, hogy miből melyik terméket vesszük. Ha van már három-négy előrendelés, gyorsít a folyamaton. Nem kell újra megkeresni, csak megnyitni az előző rendelést és vásárolni abból, ami az előzményeinkben van.
Itt tényleg azt választjuk, amit mi akarunk, a helyettesítő terméket pedig nem vagyunk kötelesek elfogadni. Ehhez persze számítógépes vagy okostelefonos előismeretre van szükség. Attila záró kérdése: mi az a témakör, ami ezt a szűk közösséget érdekelné?
Mi az, amiről legyen klubfoglalkozás?
A körben ülők válaszai:
- Egészségügy (EESZT, leletek megnézése);
- mesterséges intelligencia mindennapokban való használata, kamerakezelés, közlekedés közbeni navigáció; útvonaltervezés vakon, telefonon;
- olyan is volt köztünk, akinek még a beszélő telefon használata jelenti a legnagyobb kihívást, ő azt szeretné elsajátítani, mert abból fakad a többi.
(A cikket írta: Taskovics Adél)
***
Látni a láthatatlant – megkezdődött a látás hónapjához kapcsolódó rendezvénysorozatunk a H13 Kultpontban
2025. október 8-án különleges rendezvénysorozat vette kezdetét a H13 Kultpo