2025. január 29-én szerdán rehabilitációs klub volt a Siketvakok Országos Egyesülete telephelyének nagy, közösségi termében. Informatív beszélgetés alakult ki a résztvevők (10 tag és 6 egyesületi munkatárs/önkéntes segítő) között, melynek témája a munkavállalás volt.
Elsőként Jónás Eszter szociális munkás köszöntötte a klub résztvevőit
Bemutatta nekünk Oláh Klaudiát, akivel együtt működtetik a foglalkozási rehabilitációs programot. Klaudiától megtudtuk: ez a program 2025. januárjával vált ismét elérhetővé az egyesületben, 9 évnyi kihagyást követően.
Amiben tudnak segíteni:
- önéletrajz írása;
- munkalehetőségek, megfelelő célállás felkutatása;
- munkáltatókkal való kapcsolatfelvétel;
- beilleszkedés segítése;
- segítségnyújtás az akadálymentesítésben;
- ha valaki elégedett a munkahelyével, de adódnak nehézségek, ezeket is segítenek megbeszélni a munkaadóval (pl.: lehetne-e magasabb óraszámban dolgozni, stb.).
Eljött közénk Molnár Éva is, aki a nyílt munkaerőpiacon dolgozik
Azért érkezett, hogy megossza velünk tapasztalatait. Rövid bemutatkozásában elmondta: több, mint 1 éve a vezetőség tagja.
Miután elvesztette a látását és hallása egy részét, megtapasztalta, miként lehet kétszeres érzékszervi sérüléssel munkát keresni. Ő is ismeri már ezt a „rögös utat”. Majdnem 3 éve dolgozik a nyílt munkaerőpiacon. HR-területen, kifejezetten a toborzásban tevékenykedik. A tavalyi évben majdnem 100 állásinterjún vett részt. Ennek köszönhetően pontosan látja azokat a típushibákat, amikbe az álláskeresők gyakran beleesnek, és ez fogyatékosságtól független.
Kérésére tettünk egy bemutatkozó kört: mindenki elmondta a nevét és azt, hogy szerinte mi jelenti a legnagyobb problémát az álláskeresés során
A résztvevők között volt olyan, aki már 12 éve dolgozik ugyanazon a munkahelyen. Esetének különlegessége, hogy állását a Siketvakok Országos Egyesületében korábban futó foglalkozási rehabilitáció keretében találta meg. Volt, aki saját hallás-és látásteljesítményének romlását jelölte meg a legkomolyabb problémaként. 10 évvel ezelőtt, mikor belefogott, sokkal jobban hallott, és ebből kifolyólag jobban is közlekedett épületen belül. A nehézségek kapcsán többen hangsúlyozták azt: egy konkrét akadályt szinte lehetetlen kiemelni. A munkakeresés, mint folyamat, egészében nehéz.
Olyan vélekedést is hallottunk, mely szerint a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a munkaadók félnek az ismeretlentől. Ráadásul nem is nézik ki a fogyatékossággal élő emberekből, hogy megállnák a helyüket az adott munkakörben. Mindenkit végig hallgatva Évi két fontos megállapítást tett. Amikor elvesztette a látását, egy jó állással és 15 év munkatapasztalattal rendelkezett. Diplomája volt és nyelvvizsgája. Ebből adódóan konkrét elképzelése volt arról, hogy milyen munkát szeretne. Idővel megtanult lejjebb adni ezekből az elvárásokból.
Érdemes kiszélesíteni érdeklődési körünket és rugalmassá válni: lehet, hogy épp egy elsőre kevésbé szimpatikus álláslehetőségen felelünk meg, jutunk tovább
Ez az egyik dolog. A másik: sok negatív tapasztalás érhet minket. Lecsapják a telefont, elutasítanak, csak azért, mert látás/hallássérültek vagyunk (vagy mindkettő). Talán el se olvassák az önéletrajzunkat. Azt viszont nem szabad hagyni, hogy ez a negativitás ránk is átragadjon! Elmondta őszintén, hogy ő maga is ment úgy állásinterjúra, hogy azt sugározta: „Nekem ez úgyse fog sikerülni”. Ez pedig átadódik az interjúztatókra, ők is ezt érzik majd. Egy ilyen helyzetben éppen az a fontos, hogy azt sugározzuk magunkból: „Erre a feladatra én vagyok a legrátermettebb”.
Mik azok a típushibák, amikre Évi az elején utalt?
Az egyik legtipikusabb, mikor valaki úgy jelentkezik egy munkára, hogy nem látni rajta a motivációt. Ha valakin látszik, hogy nagyon be akarja tölteni az adott munkakört és vannak relatív tapasztalatai, javíthat helyzetén. A munkaadó elgondolkodhat azon, hogy ezt vegye figyelembe a fogyatékosság helyett. Egy önéletrajzot mindig egy adott pozícióra kell írni és nem sablonosan. Az adott munkához szükséges tapasztalatainkat, készségeinket emeljük ki. Ha állásinterjúra megyünk, nagyon fontos, hogy előtte készüljünk fel. Ezzel is mutathatjuk motiváltságunkat, illetve azzal is, ha kérdéseket teszünk fel.
Érdemes beleírni szakmai önéletrajzunkba, hogy hány évesek vagyunk, illetve hogy a már meglévő munkaviszonyunk mettől meddig tartott. A pontos születési dátum tapasztalatai szerint nem fontos. Azt viszont bele kell fogalmazni, hogy mikor végeztük el iskoláinkat. Ebből már lehet következtetni az életkorunkra. Fényképünk, és munkatapasztalataink szintén „árulkodó jelek”. Nem mutat jól, ha valaki nagyon titkolni szeretne valamit. Azt, hogy mettől meddig és hol dolgoztunk, szintén érdemes megjelölni. Bizalomkeltő látni, hogy huzamosabb ideig dolgoztunk egy helyen és nincsenek nagy „lyukak” az önéletrajzunkban.
Mi a helyzet a fogyatékossággal?
Klaudia azt mondta: úgy érdemes feltűntetni, hogy azt is közöljük mellette, miként tudjuk elvégezni a munkánkat. Itt konkrétumokban érdemes fogalmazni. Bár elsőre furcsán hangozhat, mégis van ennek az állapotnak is egy előnye a munkaerőpiacon. Gondolhatunk itt pl. a rehabilitációs hozzájárulásra, ami a minimálbér kilencszerese. Ez jelen pillanatban 2,6 millió Ft környékén van, fejenként és évenként. Ez az az összeg, amit nem kell befizetnie a munkaadónak, ha fogyatékossággal élő személyeket foglalkoztat. Munkavállalóként mi is élvezünk előnyöket: adókedvezmény, pótszabadság.
Nagyon nem mindegy, hogy hogyan közöljük magunkról az információt
Ha azt mondjuk: „látássérült vagyok”, a munkáltató megijedhet ettől. Sokan nem tudják, hogy ez pontosan mit jelent, vagy még inkább: mivel jár. Ha jelentkezünk egy olyan munkakörre, ahol számítógépen kell adminisztrálni, szöveget írni, elmondhatjuk: a gépet nagyító/képernyőolvasó program segítségével önállóan tudjuk használni. Évi is megválaszolta a kérdést, hogy miként közöljük a munkáltatóval sérültségünket. Neki az a tapasztalata, hogy részletezni kell. Hiába mondta el vagy írta le, hogy képernyőolvasó programot használ, a másik oldalnak fogalma se volt róla, mi ez pontosan.
Kapott olyan visszajelzést is: „Nálunk az iroda nem akadálymentes”
El kell mondani részletesen, hogy látássérültként nincs szükség liftre, fizikai akadálymentesítésre. Csak egy képernyőolvasó szoftver kell, amihez a munkáltatók ingyenesen hozzá juthatnak. Egy vállalat hírnevén is javíthat, ha foglalkoztat megváltozott munkaképességű személyt. Ráadásul a kollégáknak is sok pluszt ad, hogy segíthetnek. Tapasztalatot szereznek látás/hallássérült emberről, akinek a jelenléte a csapatmunkát is erősítheti. Frusztráló lehet, ha az ember jelentkezik, de nem kap visszajelzést. Érdemes ebben is egy kicsit erőszakosnak lenni. Rájuk kell írni, rájuk kell telefonálni és megérdeklődni, hogy hol tart a kiválasztás folyamata.
Hogyan érdemes nekifogni az álláskeresésnek?
Évi azt mondta: érdemes ilyenkor minden szálat, lehetőséget megmozgatni. Figyelmünk középpontjába kerülhetnek az álláshirdetések, ismerősök, közösségi média. Minden egyes ponton pályázni kell, állandóan és nagyon gyorsan.
Klaudia úgy fogalmazott: a látássérülés mindenképp egy olyan speciális körülmény, ami igényel segédprogramot, plusz odafigyelést. Elképzelhető, hogy az útvonalon, vagy a belső térben való tájékozódás megtanulásában rehabilitációs tanár segítségére lesz szükség. Ezért elengedhetetlen, hogy önéletrajzunkban benne legyen ez a tény.
A munkakeresés senkinek nem könnyű
Látássérültként vagy hallássérültként, esetleg kettős sérüléssel élve szűkül a pálya. Vannak lehetőségek, amik nem elérhetők. Azt fontos meglátni, hogy nagyon sok olyan lehetőség van, ami a sérültek számára is adott.
A jól látó/halló ember is indulhat hátrányokkal. Pontosan ez a helyzet a három gyermekes egyedülálló anyuka, vagy az ötven év feletti munkavállaló esetén, aki egy hozzátartozóját ápolja. A tapasztalattal nem rendelkező pályakezdő vagy a nyugdíj előtt álló is nehéz helyzetben van. Klaudia úgy fogalmazott: az lenne az ideális, ha a munkaadók mutatnának egyfajta rugalmasságot. Egy-két tevékenység átcsoportosításával létre jöhet olyan munkakör – mondjuk adminisztrációban –, amit egy látássérült is el tud látni.
Van létjogosultsága annak, hogy valaki látássérültként egyéni vállalkozást nyisson?
Klaudia szerint igen, az viszont fontos, hogy az illető ismerje meg alaposan a területet, ahol érvényesülni szeretne. A kulcs az, hogy miként tud az ember belépni a megcélozni kívánt piacra. Megváltozott munkaképességű egyéni vállalkozóként szintén részesül adókedvezményben, bizonyos értelemben kedvezőbbek is az indítás körülményei, mint egy „ép” személy esetén.
Mikor kell motivációs levelet írni?
Egyszerre kell az önéletrajzzal elküldeni? Évi szerint ez attól függ, hogy hová jelentkezünk. Ha álláskereső oldalon keresztül tesszük, nem feltétlenül szükséges a motivációs levél. A mi esetünkben azért célravezető, mert egy önéletrajzban nehezebb kifejteni speciális szükségleteinket. Klaudiának több olyan tapasztalata is volt tanácsadóként, hogy a kliensével úgy kerestek meg cégeket, hogy azok nem hirdettek állást. Ennek ellenére lett is belőle elhelyezkedés.
Könnyen előfordul, hogy keresnek az általunk betölteni kívánt feladatkörre munkavállalót, csak még épp nem hirdették meg az állást
Ennek számos oka lehet. Talán még nem jutottak el oda, hogy hirdessenek. Nagyon sok időt, energiát és pénzt lehet megspórolni azzal, ha nem kell hirdetni. Sok olyan helyzet adódhat, amikor egy cég új munkatársat keres. Előfordulhat, hogy valakivel nem elégedettek. Az is lehet, hogy szülni fog, vagy épp külföldre költözik. Nagyon sok élethelyzet adódhat, amikor működőképes lehet ez a megoldás.
Mikor lehet szükség arra, hogy az olyan szakemberek, mint Klaudia, tárgyaljanak egy munkaadóval a fogyatékossággal élő munkavállaló érdekében?
Erre nagyszerű példa, amikor az információk hiányából eredő félelmet kell legyőzni. Lehet, hogy egy látás/hallássérült személy hiába mondja, hogy számára valami nem jelent akadályt. Bizonyos esetekben egy „külsős” szakember szavára is szükség lehet a kétségek eloszlatásához. Emellett fel lehet ajánlani a munkáltatónak egy szemléletformáló beszélgetést is, úgy, hogy az az egész munkatársi közösséget érintse. Ha humorral, közvetlenséggel közelítünk a témához, sokat lehet oldani a hangulaton.
(A cikket írta: Taskovics Adél)
