Az alábbi cikkből azok nyerhetnek inspirációt, akik szeretnék saját közösségükben is erősíteni a személyes kapcsolatokat egymás jobb megismerése által játékos formában. Sok érdekességet is megtudhatunk a résztvevőkről. A beszámolót Taskovics Adél írta. (Megjelent a Siketvakok Országos Egyesületének magazinjában is – a szerk.)
2023. február 22-én, 14 órai kezdettel rehabilitációs klub volt telephelyünkön. A játékos foglalkozáson,- melyet Királyhidi Dorottya (Dorka), egyesületünk főtitkára és Varga Nóra pszichológus vezetett-, aktívan tizenhat fő vett részt (a szervezőket és a jelnyelvi tolmácsokat is a létszámba véve összesen huszonegyen voltunk a nagy, közösségi teremben). Dorka, miután köszöntötte a megjelenteket, úgy fogalmazott: ennek a két órának az a célja, hogy minél többet tudjunk meg egymásról. Akkor lehetünk jó és erős közösség, ha egyre mélyülő ismeretség fűz össze bennünket. Nóri örömét fejezte ki afelett, hogy ilyen sokan eljöttek. Kifejtette: olyan feladatokat hozott, melyek lehetővé teszik, hogy korábban még soha nem hallott dolgokat is megtudhassunk társainkról.
Először egy bemutatkozó kört tettünk
Mindnyájan elmondtuk a keresztnevünket és egy mondatot, amit fontosnak tartunk önmagunkkal kapcsolatban. Volt, aki azt emelte ki, hogy szeret játszani, más az irodalom iránti rajongását, az idegen nyelvek szeretetét vagy épp a kedvenc színét tárta a többiek elé. Vannak olyan egyesületi tagjaink, akik különleges hobbival rendelkeznek, mint például a felnőtteknek való színezők kifestése, vagy épp a növények, különösen a pálmák tartása, termesztése. Kimlei Gábor munkatársunk elárulta, neki a földrajz volt a kedvenc tantárgya az iskolában és a mai napig jól tudja alkalmazni, amit ezzel kapcsolatban megtanult.
A következő feladat kedvéért kettesével ültünk le egymás mellé
Nóri cetliket készített, amiből minden párosnak húznia kellett egyet. Utána 10 percet kaptunk a beszélgetésre, annak a kérdésnek a mentén, ami a papírdarabunkon állt. Dorkáék külön kérték, hogy senki ne olyan személyt válasszon maga mellé, akivel korábban sokat csevegett már, hanem olyat, akit kevéssé ismer. Miután kitárgyaltuk a kapott témát, visszaültünk a körbe és egyesével elmeséltük azt, amit a társunkról megtudtunk.
A cetliken olyan kérdések álltak, mint például:
- Mi volt gyerekkorodban a legkedvesebb játékod?
- Melyik az a magyar település, amihez kedves emlékek kötnek?
- Melyik a kedvenc állatod és miért?
- Mondj három dolgot, amiért hálás vagy!
A kedvenc játék kapcsán nagy átéléssel hallgattam azon tagtársunk történetét, akinek egy baba volt a legnagyobb kincse. Egyszer azonban elkérte tőle egy kislány, ő pedig olyan jószívű volt, hogy odaadta neki. A frissen megajándékozott kisgyerek azonban nem örülhetett túl sokáig az új szerzeménynek, mert nagyjából egy óra múlva véletlenül összetörte.
A legkedvesebb településről szólva egy családi történet ragadta meg a figyelmemet, ahol hagyomány volt a közösen megtermelt szőlőből lekvárt készíteni.
Az állatokra vonatkozó kérdésnél adódott egy vicces félreértés. Az egyik résztvevő határozottan állította: az ő beszélgető partnere rajongásig szereti a bogarakat. Érthető, hogy ez a kijelentés nem kis megdöbbenést – és némi derültséget is – okozott a csapatban. A felzúdulás egészen addig tartott, még az érintett nem tisztázta a helyzetet: ennek éppen az ellenkezőjét állította. Kijelentette: minden állatot szeret. Ha lehetősége adódna rá, még a kígyót is megsimogatná, de a bogaraktól mindenképp szeretné távol tartani magát.
A hála témakörében volt, aki a maradék hallását emelte ki és azt, hogy boldog, amiért nem csak részese lehet ennek a csoportnak, de hallhatja azt is, miről esik szó közöttünk.
A következő játékmódot adott arra, hogy egy kicsit megmozgassuk magunkat
Nóri különböző,ellentétes jelentésű szavakat mondott, mint például: város vagy falu. A kérdés mindegyik esetében az volt, hogy ki melyiket szereti jobban. Azt, hogy miként tudjuk kifejezni állásfoglalásunkat, előzetesen mindig megbeszéltük. A társaság egyik része – a jelenlegi példánál maradva, aki a várost szereti jobban – ülve maradt, akit pedig inkább a falu felé húz a szíve, felállt a székéről. Amikor ki-ki eldöntötte, milyen választ is adjon, Dorka végignézett rajtunk és elmondta, kik szavaztak az egyikre és kik a másikra. Így mindnyájan megérthettük, hogyan is osztódott meg a csoport az egyes lehetőségek között. Az első feladványnál nagyjából 50-50 százalék volt az arány.
A későbbiekben az alábbi fogalompárokkal dolgoztunk:
- Kutya vagy macska;
(Itt kicsit árnyaltabb volt a kép, mert van, aki egyiket se szereti, amit kezének felemelésével jelzett). A kutyák népszerűsége azonban kiugróan magas volt a teremben. - Vízpart vagy erdő;
Itt azok voltak többen, akik mindkettőt pártolják (amit szintén kezük magasba tartásával jeleztek). - Sportcipő (kényelmes túracipő) vagy elegáns lábbeli;
Ezt a versenyt a sportcipő nyerte. - Pogácsa vagy torta;
Ebben az esetben is azok voltak nagyobb létszámban, akik mind a kettőt szívesen fogyasztják.
A folytatásban ismét kettesével dolgoztunk
Fontossági sorrendet kellett felállítanunk három fogalom között: bátorság, ész, szépség. A legtöbben első helyre tettük az észt, utána következett a bátorság. Nagy volt az egyetértés abban, hogy ez utóbbi okosság nélkül könnyen átcsaphat felelőtlen viselkedésbe, amikor veszélyeztetjük saját magunk vagy a körülöttünk levők épségét. A szépség pedig relatív, ráadásul az idő múlásával változhat is, ezért a jelenlevők többsége ezt tette a harmadik helyre.
A következő eszmecsere a bátorságról szólt
Ismét mentünk egy kört és aki csak ott ült, megoszthatott egy történetet arról, hogy mikor tartotta magát igazán bátornak. Sok érdekes és tanulságos emlék jött elő közlekedéssel kapcsolatos eseményekről, saját félelmek legyőzéséről. A legkülönösebb mégis annak a hölgynek a tapasztalata volt, aki épp augusztus 20-án kapott kedvet ahhoz, hogy vásárolgatni menjen. Tudta, hogy Magyarországon a nemzeti ünnep miatt minden bolt be van zárva. Átment tehát Ausztriába, ahol nyitva tartottak az üzletek. A bátorsága megvolt, hiszen látás-és hallássérültként, nyelvismeret hiányában vállalta ezt az utat.
Lezárásként mindenki elmondhatta, hogyan érezte magát a klubon. Ezt úgy lehetne összegezni, hogy hasznos volt és jó lenne máskor is ehhez hasonló alkalmakat tartani.
Szívből jövő köszönet Dorkának és Nórinak a program megszervezéséért, levezényléséért. Köszönjük mindazoknak, akik jelenlétükkel, aktív részvételükkel hozzájárultak ahhoz, hogy együtt tölthettük ezt az élménydús, értékes és tanulságos szerda délutánt.