2024. május 29-én, szerdán rehabilitációs klubra gyűltünk össze a Siketvakok Országos Egyesülete nagy, közösségi termében. Egy moderált beszélgetés alakult ki a résztvevők között, melynek témája az „Időskor és az életkor előrehaladtával megjelenő kihívások” címet kapta. A programon 19 fő, köztük 12 tag, 4 munkatárs és 3 önkéntes segítő volt jelen. Az alkalmat Varga Nóra pszichológus vezette, Királyhidi Dorottya főtitkár pedig a moderátor szerepét töltötte be.
Az eszmecserét egy bemutatkozó körrel kezdtük
Mindenki elmondta a nevét és korát, és még két olyan szót, ami eszébe jut az idősödésről. Volt, aki határozottan kijelentette: ő hetven évesen is fiatalnak érzi magát, és számára az örök fiatalság titka a túrázás. Más úgy fogalmazott: „kora miatt érzi, hogy lábait nem a lottón nyerte, kezd fáradni és türelmetlenebbé válni. Egy másik megközelítés: „az agyam és a kezem nem kompatibilis egymással. Lerakok valamit, aztán nem tudom, hogy hová tettem”.
De mégis, mi határozza meg, hogy valaki idősnek számít-e?
Abban többen egyetértettek, hogy az életkor nagyon fontos. Ami viszont még ennél is nagyobb jelentőséggel bír, hogy ki hány évesnek érzi magát. Többen arról számoltak be: hetven év körül kezdték el érezni: már nem olyanok mint korábban. Az időskort leginkább a lemondások jelzik. Ezek azok a helyzetek, amikor már elfogadjuk, hogy bizonyos dolgokat nem úgy, vagy nem olyan gyorsan tudunk megcsinálni, mint korábban.
Számomra az egyik legemlékezetesebb mondatot a társaság legidősebb, 90 éves tagja mondta. Szerinte az ember akkor kezd el öregedni, amikor nem érdekli már, hogy mi történik körülötte a családban, a világban. Az a tragédia az öregségben, mikor elkezdjük számba venni, hogy mi az, amire nem vagyunk képesek ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, mi az, amit igenis el tudunk végezni. Ez azonban alaptermészet kérdése. Van, aki mindenben az árnyékot látja, és van, aki a fényre koncentrál – legyen az bármilyen kevés.
A beszélgetésből egyértelműen kiderült: nem csak az számít, hogy az adott személy mit gondol magáról
Emellett az is befolyásoló tényező, hogy a környezet mit sugall felé. Ha csak a negatív üzeneteket kapja az illető: „Te nem tudod megcsinálni!”, „Képtelen vagy rá…”, „Hagyd, majd mi megcsináljuk helyetted!” – ezeket hajlamos elhinni, kortól függetlenül. Ha azonban nem adjuk fel, lassabb tempóban, de új ismereteket is el tudunk sajátítani. Az idősödés egy természetes folyamat és mindenkivel megtörténik.
Nagyon nagy különbségek vannak ugyanakkor abban, hogy kinél milyen változásokat hoz és hogy milyen mértékben
Megjelenhetnek különböző mozgásszervi változások
Pl.: csökken az ember izomereje, kevésbé nehéz dolgokat bír el, mint régebben. Előfordulhat az is, hogy törékenyebbé válnak a csontjai. Ízületi fájdalmak is jelentkezhetnek, főleg azokban az ízületekben, amelyek nagy terhet viselnek, pl.: térd vagy a csípő. A testünket kell tornáztatni, mert merevek az ízületek és fájnak. Egy napi öt-tíz perces torna segíthet ezen. Ha a nyakunknál megfelelő a vérkeringés, még a hallásnak is jót tehet. A látásteljesítmény romlásával hajlamosabbá válunk lógatni a fejünket, ami a nyaki izmok és ízületek bemerevedését is elősegíti.
Az életkor növekedésével előfordulhat, hogy az emlékezet, a memória romlik
Nehezebben tanul meg ilyenkor új dolgokat az ember, vagy ha megtanulja, könnyebben el is felejti. Épp ezért érdemes edzeni az agyat, feladatokat csinálni, amivel dolgoztatni lehet. Ahogy a testünket át kell mozgatni, épp úgy fontos az agyunkat is tornáztatni. Ez lehet egy verstanulás, mondjuk hangoskönyv útján, de játszhatunk szóláncot, még egyedül is.
Mindenki számára ki lehet alakítani egy betűjátékot. Ehhez el lehet készíteni egy táblát, amiben magunk hozhatunk létre keresztrejtvényt. Egy zsákból kihúzunk mondjuk 12 betűt, és ebből kell szavakat kialakítani. Ezt lehet Braille írással, de tapintható (esetleg mágneses) betűkkel, vagy gyengénlátós formában is elkészíteni. Ha valakinek van ilyen igénye, kérhet segítséget az elemi rehabilitáción.
A magány, az egyedüllét önmagában is rossz hatással van az értelmi képességekre
Letompít, ezért érdemes tenni ellene. A család az élet-adta memóriajáték. Észben kell tartani, hogy a gyerekekkel, unokákkal aktuálisan mi történik. Az aktivitás, időnk hasznos eltöltése a magány másik, nagyszerű ellenszere.
Egy egyesületi tag, aki három éve él egyedül, gondosan ügyel rá, hogy a heti hét napja elfoglaltságokkal teli legyen. Az üres időket pedig hangoskönyv hallgatásával tölti ki. Reggel 5:40-kor kel, és onnantól este 9.00-9:30-ig mindig elfoglalja magát valamivel. Néhány példa: tornázni jár, kondi terembe megy, rendszeresen részt vesz a SVOE rendezvényein. Pedikűröshöz, fodrászhoz jár, kirándulásokon vagy színházi látogatásokon vesz részt. Emellett természetesen otthona tisztaságára, rendjére is ügyel, főz, takarít, bevásárol.
Idősebb korban valamilyen fokú látássérülés, vagy látásromlás is előfordul
Az enyhe, időskori látásromlásnál itt már mindenkinek komolyabb a problémája és nem is feltétlenül a korosodással függ össze. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy ha az ember látássérült, vagy látás- és hallássérült, mindennemű nehézségét hajlamos erre ráfogni. Azt viszont fontos tudatosítani, hogy mi az, ami tényleg az érzékszervi sérülés miatt okoz problémát, és mi az, ami az életkorból adódóan jelent nehézséget.
Érdemes ezt egyáltalán külön választani?
Egy résztvevő erre ezt a frappáns választ adta: a nemlátó ember is ugyanolyan ember, mint bárki más, éppígy a siketvak is. Olyan, hogy „hamar, gyorsan elvégzem” nincs, bizonyos dolgoknak időt kell hagyni. Együtt kell élni ezzel az állapottal. Az, hogy eltéved az úton, vagy nem úgy sikerül az ebédet megfőzni mint kellene, egy szemével jól látó személlyel is előfordul.
Az agyunkból indul ki minden
A gondolat után jönnek a szavaink. Ezzel nagyon kell vigyázni, mert ha valaki hagyja, hogy negatív irányba vigyék a gondolatai, az oda-vissza hat. Ha negatívan gondolkodunk és teljesen beszűkülünk, sokkal hamarabb megöregszünk. Nem csupán az egyesület munkatársaitól, hanem egymástól is lehet segítséget, támogatást kérni.
Az életkor előrehaladtával egy másik fontos problémakör lehet az étkezés, a súlygyarapodás, és ennek a kontroll alatt tartása
Ha a mozgás csökken, a kalória bevitelének szükséglete is kisebb lesz. Az egyedüllétet viszont gyakran kompenzáljuk nasival, és az ebből fakadó plusz kilókat nehéz leadni. Ma divat az elit szakácsoknál, hogy a tányér közepére tesznek egy apró kupac ételt, rá egy kis levélkét és azt mondják, ez a „dizájnos” tálalás. Az elménknek viszont jobb, ha azt érezzük: ettünk egy nagy tányérral valamiből! Ez azért fontos, mert a túlsúly befolyásolja ízületeink állapotát, és még jobban lekorlátozza mozgásunkat.
A záró körben mindenki mondott egy mondatot, amit jó volt a többiektől hallani vagy megosztani másokkal. Ebből határozottan kicsengett: mindenki jól érezte magát a programon. Szívből jövő köszönet Dorkának és Nórinak a ránk figyelésért, a beszélgetés moderálásáért! Hasznos információkkal, praktikákkal felvértezve hagytuk el a klub helyszínét. Ezek valódi segítséget, könnyebbséget nyújthatnak az időskor kihívásaival való megküzdésben.
(A cikket írta: Taskovics Adél)
