A klubélet megismerésén túl a siketvak emberek mindennnapi életének problémáiba is mélyebb betekintést nyerhetünk. Gyakorlati megoldásokról is olvashatunk a bevásárlás, ismerkedés, munkahelyi beilleszkedés, önálló közlekedés témáiban. A beszámolót Taskovics Adél írta. (Megjelent a Siketvakok Országos Egyesülete (SVOE) magazinjában is – a szerk.)
2023. május 24-én délután, 14-16 óra között rehabilitációs klubra gyűltünk össze a Siketvakok Országos Egyesülete telephelyének nagy, közösségi termében.
A téma ez volt: „Ügyes-bajos dolgaink, mindennapi nehézségeink”
A foglalkozás a beszélgetés, a jó társaság erejére alapozott. Arra, hogy a problémáinkat egymással megosztva hasznos praktikákat, ötleteket adhatunk át társainknak.
Köszöntésekkel kezdtük a programot
Elsőként Királyhidi Dorottya (Dorka) köszöntötte a résztvevőket. Örömét fejezte ki afelett, hogy olyan emberek is eljöttek, akik először vannak közöttünk.
Miután ismertette, mi is lesz a program menete, közös énekléssel felköszöntöttük Maurizio klubtársunkat, akinek épp azon a napon volt a születésnapja.
Tapssal és kitörő lelkesedéssel üdvözöltük Jónás Esztert, a SVOE szociális munkását, aki ugyanekkor ünnepelte névnapját.
Julika klubtagunk május 11-i szülinapja, illetve párjával közös, jeles napjuk, a házassági évfordulójuk szintén megemlékezésre, vidám köszöntések sorozatára adott okot.
Épp úgy, ahogy Anikó klubtársunk születésnapja, akit két nappal előre köszöntöttünk fel.
Nem csupán az ünnepeltek, de az egész társaság jó hangulatát tovább fokozta Majsai Zsuzsa házi süteménye, melyet minden jelenlévő megkóstolhatott. Egy bemutatkozó kör keretében mindenki elmondta a nevét, utána Dorka kérésének megfelelően bemutatkoztunk annak, aki tőlünk jobbra, illetve balra ült.
Csoportokra oszlottunk
Ezt követően három-négy fős kis csapatokat alkottunk. Ezek kialakításánál fontos szempont volt, hogy a házaspárok tagjai, vagy azok, akik jó barátságot ápolnak, külön legyenek választva egymástól, mivel ők már úgyis ismerik a másik problémáit.
Csendes környezetbe, külön helyszínekre, termekbe vonultunk el. A csoportokon belül egyesével mindenki elmondhatta, hogy a mindennapok során mi jelenti számára a legnagyobb nehézséget. A többiek igyekeztek erre valamilyen megoldást találni. Amire nem sikerült, azt a nagy, közösségi terembe visszatérve a teljes csapat elé lehetett tárni. Szabályként annyit állított fel Dorka, hogy egymás szavába nem szabad belevágni. Kérte: mindenki várja meg, míg az előtte levő befejezi a mondanivalóját. Ezzel elejét lehetett venni annak, hogy bárkinek nehézsége akadjon a többiek megértésével. Minden csapatnak volt egy látó segítője.
A könnyebb áttekinthetőség érdekében vázlatosan leírta, majd a nagy teremben ismertette a megtárgyalt témákat
A csoportok által megnevezett problémák, nagyobb témakörök:
A bevásárlás
Az első csapatban, melynek Miklós Csilla volt a segítője, fő téma a bevásárlás volt és az, hogy hol, milyen segítséget kapnak az érintettek. Több történet szóba került, negatív és pozitív esetek egyaránt.
Van, aki úgy szokott bevásárolni, hogy az adott üzleten belül megjegyzi, hol vannak az egyes részlegek.
Negatív tapasztalatok főleg olyan boltokban születtek, ahová ismeretlenül tért be az adott személy. Ennek az a tanulsága, hogy legjobb olyan helyen vásárolni, amelyet ismer az ember.
Az interneten történő házhoz szállítás is megoldás lehet.
Lényeges szempontok a bevásárlással kapcsolatosan
Dorka elmondta: amikor megtanítja valakinek az útvonalat egy boltba, az üzletvezetőt keresik meg. Főként neki kell tudnia róla, hogy van olyan siketvak vagy látássérült, aki rendszeresen hozzájuk jár majd vásárolni. Tőle érdemes megkérdezni, hogy milyen segítséget tudnak nyújtani. Van, ahol azt kérik az érintettől: érkezés előtt egy fél órával telefonáljon nekik, hogy a segítő személyt biztosítani tudják. Máshol a pénztárhoz lépve kérhető meg egy dolgozó ugyanerre.
Az önkiszolgáló kasszák is egyre nagyobb gondot jelentenek. Ilyenkor megint az üzletvezetőhöz kell fordulni és elmondani, hogy ez nem akadálymentes.
Akkor hiszik el leginkább, hogy az adott vásárló látássérült, ha van nála fehér bot vagy vakvezető kutya.
Az egyesület munkatársai a bevásárlásban is tudnak segíteni. Főleg akkor, ha valaki önállóan nem tudja ezt megoldani. Ekkor a támogatás beütemezhető úgy, hogy az rendszeres legyen.
Az önkormányzattól is lehet házi segítségnyújtást igényelni.
Társkeresés, ismerkedés
A második csapatban, melynek Győrffy Ildikó volt az „írnoka”, a társkeresés és az ismerkedés került elő legkarakteresebben. Van, aki úgy véli: nem kell nagyon görcsösen ragaszkodni ahhoz, hogy párkapcsolat alakuljon ki. Bizonyos esetekben a barátság is éppen elég és nagyon értékes lehet.
A harmadik társaságban, melynek tapasztalatait Jónás Eszter összegezte, szintén felmerült a társkapcsolat igénye. Annak, aki internetet nem használ, tanácsos sokat emberek között lenni. Minél több programra jár el, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy megismerkedik valakivel.
Munkahelyi beilleszkedés
Ugyanitt munkahelyi problémákról is esett szó. Aki ezt felvetette, úgy fogalmazott: a kollégái nem fogadják el az állapotát, kiközösítik.
Lehetséges megoldás a főnökkel beszélni és tőle segítséget kérni. Mindemellett egy érzékenyítő program, esetleg a siketvakság szimuláció is jót tehetne ezeknek az embereknek, mert nyilvánvalóan fogalmuk sincs arról, hogy milyen lehet egyidejű látás-és hallássérüléssel élni.
Önálló közlekedés
Megint másnak az önálló közlekedés okoz nehézséget. Ismert útvonalon egyedül közlekedik. Ezzel szemben olyan helyszínre, ahol korábban nem, vagy csak alkalmi jelleggel látogatott el, segítséggel képes csak eljutni. Erre megoldásként szóba került a tájékozódást segítő applikációk igénybe vétele.
Lényeges szempontok az önálló közlekedésnél
Dorka szerint a tájékozódás-közlekedés csúcsa, amikor valaki elolvas egy útvonalat és annak alapján el is tud oda menni. Erre pedig nem mindenki képes. Akinek gondja van a téri orientációval, az egyenes irány megtartásával, az nem biztos, hogy meg tudja ezt tenni. Erről egy tájékozódás-közlekedés oktatóval kellene beszélni.
Dorka azt az ötletet fogalmazta meg, hogy a SVOE rehabos honlapján össze lehetne gyűjteni profi útvonal leírásokat látássérültektől. Ez nyilván a gyakrabban használt útvonalakra vonatkozna, pl.: a Keleti pályaudvarról hogyan lehet az egyesületbe elmenni, vagy a Kelenföld vasútállomásról hogy jutunk le a 4-es metróba.
Van egy irányzat, amelyben nem közlekedni tanul meg a látássérült, hanem tájékozódni. Ennek az a lényege, hogy ha őt kiteszik egy tetszőleges helyszínen, onnan gond nélkül eljut a céljához. Ha valakinek a hallásával és a látásával is gond van, vagy téri orientációs, vagy egyéb részképességekhez kapcsolódó nehézségekkel küzd, jó eséllyel ezt nem lesz képes megtenni. Neki arra kell törekednie, hogy minél több útvonalon nagy gyakorlatot szerezzen.
Állapotváltozás
Az állapotváltozás is szóba jött. Itt az a kérdés, hogy miként lehet a megváltozott látás/hallásteljesítményhez igazítani a napi életvitelt. Ebben a helyzetben a bátorság lehet az egyik kulcs, ami egy korábbi klubdélutánunknak már témája volt. A küzdelmet soha nem szabad feladni. Azok, akik rehabilitációs órákra járnak, már biztosan nem adják fel. Lehetnek mélypontok, de idővel megtapasztalják, hogy hétről hétre könnyebb lesz.
Az alkalom végén záró kört tartottunk
Ennek során mindenki elmondta, hogyan érezte magát a klubon és mi az a gondolat, amit hazavisz magával.
A záró beszélgetésben értékes, megszívlelendő végkövetkeztetések születtek. Ezek közül most csak kettőt emelnénk ki:
- Nehéz helyzetekben legfontosabb a nyugalom. Minél idegesebbek vagyunk a vásárlás, a közlekedés vagy az ismerkedés során, annál kevésbé lesz olyan az eredmény, mint azt szeretnénk.
- Folyamatosan tanulnunk kell és fejleszteni magunkat.