A klubélet megismerésén túl a közösségépítés egyik lehetséges módjába is bepillantást nyerhetünk. A beszámolót Taskovics Adél írta. (Megjelent a Siketvakok Országos Egyesületének magazinjában is – a szerk.)
2023. április 26-án, szerdán különleges rehabklubnak adott otthont a Siketvakok Országos Egyesülete telephelyén lévő nagy, közösségi terem. A foglalkozást Varga Nóra, pszichológus, valamint Jónás Eszter szociális munkás vezette. A nyitó kör nagyszerű alkalmat adott arra, hogy megtudjuk: kikből is állt össze a játékos kedvű társaság, mely összesen 21 főt számlált: 14 egyesületi tagot és 7 segítőt, köztük munkatársakat és főiskolai hallgatókat.
A legjobb dolgok, amik az előző héten történtek
Eszter körbe járt közöttünk, és akinek megfogta a kezét, elmondta a nevét, valamint azt, hogy mi volt a legjobb dolog, ami az előző héten történt vele. Volt, aki annak örült, hogy kitavaszodott és elkezdhette ültetni, gondozni a virágait. Más azt emelte ki, hogy kellemes sétákat tehetett vakvezető kutyájával és a barátaival a természetben. Elhangzott élményként az unokákkal együtt töltött idő, kirándulás, de akadt köztünk olyan is, akinek egy rádióban hallott, klasszikus zenei koncert adott örömöt.
Három dolog, ami jellemző ránk
Miután ez a kör lement, mindenkinek ki kellett gondolnia magáról három rá jellemző dolgot. Ezeket utána papírra kellett vetni. Akinek látásteljesítménye ezt nem tette lehetővé, annak a segítők írták le a jellemzőit. Mivel egymás mellett ültünk, nehéz volt úgy a segítők fülébe súgni a később felolvasandó gondolatokat, hogy azt a „szomszédunk” ne hallja meg. Mindenkinek három, rövid mondatot kellett megfogalmaznia. Amikor elkészültek a jegyzetek, a foglalkozást vezető kollégák felolvasták azokat, természetesen név nélkül. Nekünk az volt a feladatunk, hogy kitaláljuk, melyik jellemzés kihez tartozhat. Érdekes volt ez a folyamat, közben sokat nevettünk. Míg egyeseket szinte rögtön felismertünk, más társaink nagyobb fejtörést okoztak. A játék tanulságaként talán az vonható le: érdemes olyan tulajdonságot találni, amiről könnyen felismerhetővé válunk. Az olyan jellegű mondatok, mint: „Szeretek részt venni az egyesület foglalkozásain”, a csapat minden tagjára illettek volna.
Különösen kedves tárgyaink
Akik jelentkeztek erre a programra, a megelőző egy-két napban e-mail üzenetet kaptak Nóritól. Ebben azt kérte, mindenki hozzon magával a klubra egy olyan tárgyat, amely valami miatt különösen kedves a számára. A délután ezen pontján kerültek elő ezek a táskáinkból, zsebeinkből. Mentünk egy kört és mindenki elmondta, mire esett a választása és miért. Aki valamilyen oknál fogva nem hozott magával semmit, annak azt kellett elmesélnie, mi az, ami vele tarthatott volna.
Sok különleges tárgy és vele épp annyi megindító történet került figyelmünk fókuszába
Megnézhettük, kezünkbe vehettük például egyik tagtársunk ezüst gyűrűjét, mely évekkel ezelőtt elhunyt férjétől maradt rá. Volt köztünk boldog nagymama, aki az unokája által készített, levendulával töltött zsákocskáját mutatta meg nekünk. Ennek illatában sokan örömünket leltük. Kerámia tárgyak készítésében tehetséges csoporttagunk saját kezűleg megformázott fűszertartójával érkezett. Ennek az a különlegessége, hogy kétféle fűszernek is van benne hely.
Ámulva térképeztem fel ujjaimmal egy több, mint ötven éves petróleumlámpát, mely ma már dísztárgyként funkcionál tulajdonosa otthonában. Idős nagynénjétől kapta ajándékba, ráadásul nosztalgikus hangulatot is ébreszt benne ez az eszköz. Tanyavilágban nőtt fel, ezért még gyerekként gyakran olvasott egy ehhez hasonló fényforrás mellett.
Egy informatikát kedvelő résztvevő külső winchesterét hozta el, melyen legkedvesebb emlékeit, tananyagait, kirándulásokon készült hangfelvételeit tárolja.
Egy léggömbökért lelkesedő hölgy kék lufit hozott magával, amely egy kedves barátjára emlékezteti, aki lufikat árul. Ez a személy is látássérült és elmondása szerint egy kék lufi volt az utolsó látásemléke. Ugyanennek a hölgynek másik kedves társa egy világító labda. Kedvenc lufis boltjában kapta ajándékba, cserébe a saját termesztésű szőlőért, amivel egyszer meglepte az üzlet dolgozóit.
Melyik igaz ránk?
Miután minden történet elhangzott és a tárgyakat is megnézegettük, újabb játékos feladat vette kezdetét. Különböző állítások hangzottak el, és akire igaz volt, felállt a székéről, a többiek pedig ülve maradtak. Az elhangzott állítások az alábbiak voltak:
- Voltam már külföldön (itt mindenki el is sorolhatta, hol járt);
- Van valamilyen házi állatom (itt fordítottunk egyet a dolgon, mivel sokaknak van, nekik kellett ülve maradni. A klasszikus házi kedvencek, mint a kutya és a macska mellett különlegesebbek is elhangzottak, mint a szibériai csíkos mókus).
Az alkalom végén záró kör következett, melyben mindenki elmondta: hogy érezte magát a programon. Az elhangzott véleményeket röviden úgy lehetne összefoglalni: nagyszerű volt és reméljük, sokszor lesz még mód egymással találkozni, beszélgetni.
