2024. október 30-án, szerdán rehabilitációs klub volt a Siketvakok Országos Egyesülete telephelyének nagy, közösségi termében. Az alkalmat Királyhidi Dorottya (Dorka) vezette. Összesen 23 fő jelenlétében zajlott a program: 13 egyesületi tag és 10 segítő, köztük a SVOE munkatársai és önkéntesek.
Háromféle elektromos sütőt ismertünk meg
- amerikai palacsintasütőt;
- gofrisütőt;
- elektromos palacsintasütőt, amit forgatással lehetett kipróbálni.
A nap célja a kedvcsinálás volt. Mindhárom típussal megismerkedtünk. Aki valamelyiknek a profi használatát szeretné elsajátítani, az elemi rehabilitáció keretében teheti meg. Először az egyesület munkatársai és a segítők körbe vitték közöttünk a sütőket, hogy kikapcsolt állapotban, hidegen megnézhessük azokat. Ekkor tanulhattuk meg a használatukhoz szükséges mozdulatokat. Öt asztal volt a teremben, ezeknél foglaltunk helyet kis csoportokban, majd megnéztük az eszközöket.
A gofrisütőt szét lehet nyitni
Meg kell olajozni a belsejét, ami két részre van osztva, tehát kettő gofrit lehet benne egyszerre sütni. Ide kell betenni egy-egy kanál tésztát, kicsit elkenni rajta, majd rácsukni és kisütni. A belső része cserélhető, a gofrisütő helyére hús sütésére, vagy háromszög melegszendvicsek készítésére alkalmas betétet is rakhatunk. A sütő tetején két kis lámpa van: egy piros meg egy zöld. Amikor elindítjuk, piros, amikor kész a süteményünk, zöldre vált. Aki ezt nem látja, annak az idő múlását kell figyelnie, illetve az eszköz által kiadott, halk kattanások is támpontul szolgálhatnak. A hangot akkor adja ki, mikor zöldre vált. A mi esetünkben nem volt elegendő egy kattanást megvárni, valószínűleg azért, mert a szokásosnál sűrűbb lett a tészta. Röviden: érdemes lemérni, hogy hány percig süt.
Az elektromos palacsintasütő
kerek és van egy hosszú nyele. A nyélen található egy kapcsoló, azzal tudjuk bekapcsolni. Megvárjuk, még bemelegszik (kb. 1 perc alatt). Ezt követően a nyelénél megfogjuk, és fejjel lefelé fordítva a sütő részét a tésztát tartalmazó tálba, edénybe mártjuk. Számolunk háromig (közben halk, sistergő hangot is hallunk), majd kifordítjuk és várjuk, míg megsül. Ha kicsit hosszabb ideig várunk (az én számításaim szerint szűk fél perc), átsül a tészta, tehát nem is kell megfordítani rajta a palacsintát. Ez idő alatt odakészíthetünk egy másik tálat. Fölé tesszük, majd ismét fejjel lefelé fordítjuk a sütőt. Ha megsült, szépen lepottyan róla, bele a tálunkba (ehhez persze az is kell, hogy a nyers tésztába tegyünk egy kis olajat is).
Dorka hozzátette: minden tészta más, ezért egyszer egy picit több, máskor némiképp kevesebb idő kell ahhoz, hogy átsüljön. Az első elkészülte után már nagyjából tudni fogjuk, hogy mennyi sülési idő kell az általunk aktuálisan elkészített palacsintatésztának.
Az óriás palacsintasütő
Lényegében egy hatalmas kör. Ha nagy palacsintát akarunk vele készíteni, ott érdemes olyan tésztát rátenni, mint a mi klasszikus, magyar palacsintánk esetében. Mi viszont amerikai palacsintát készítettünk. Ez kicsi, tenyérnyi kör. Ebből négyet tettünk az óriási körre és egyszerre megsütöttük. A tésztát egy speciális műanyag, csőrös adagolóból nyomtuk a forró sütőre, a 6 órához, 9 órához, 12 órához és 3 órához. Az adagoló, amit fejjel lefelé (tehát a csőrével lefelé) tartottunk a sütő fölé, azért is praktikus, mert így nem csöpög szét a nyers tészta. Attól függően, hogy milyen erővel nyomtuk össze a flakont, változott az idő, ami alatt egy kellő mennyiség a sütőre került. Ez szinte mindenkinél egyéni volt.
Itt egy másik, különleges eszközt, egy kicsi szilikon lapátot is kézbe kellett venni
Ezt arra használtuk, hogy megfordítsuk vele az amerikai palacsintákat, biztosítva, hogy mindkét oldaluk kellőképpen megsüljön. Amikor elkészült, szintén a lapát segítségével vettük le és tettük egy külön tányérra. A sütőnek egy tekerő gombja van, ami nagyszerű viszonyítási pontnak bizonyult. Úgy kellett állnunk előtte, hogy ez a gomb éppen velünk szemben legyen. Molnárné Katona Esztertől megtudtuk: ilyen nagyméretű (az egész kört beterítő) palacsintákat többnyire a franciák sütnek. Annak a tésztája más, mint amit mi ismerünk. Ez valamivel vastagabb és mivel több benne a cukor, ropogósabb is. Ugyanúgy feltekerve eszik, mint mi. A tésztában, amit ráadagoltunk, vaj volt, tömörebb, mint amit általában megszoktunk.
Miután mindenki kipróbálta mindhárom sütőt, a falatozás következett
Jóízű beszélgetések közepette végig kóstolhattuk a munkánk eredményét. Én mindhárom féle süteményből kértem egy-egy darabot. A magyar palacsintát eperlekvárral, a gofrit vaníliás pudinggal kértem. Ekkorra már jól is laktam, így az amerikai palacsintát elfeleztem a mellettem ülő egyesületi tagunkkal, akivel kellemesen eltársalogtam. A kis tenyérnyi palacsintára mindketten juharszirupot kértünk.
Annától, az egyik önkéntes segítőtől, a juharszirupos palacsinta mellett egy nagyon érdekes információt is kaptunk
Ez a szirup eredetére vonatkozott. Érdeklődéssel hallgattuk. Elmondta: éket fúrnak a juharfába, tesznek rá egy csaphoz hasonló eszközt, és azon keresztül nyerik ki a szirupot. Ennek állaga, kinézete olyan, mint egy sötétebb, folyékonyabb méz. Furcsa látni, hogy a fák olyanok, mintha lenne rajtuk egy-egy kerti csap, amin keresztül „szüretelik” őket.
(A cikket írta: Taskovics Adél)